Az elmúlt héten nagy csend volt a figurkák háza táján, többen is kérdezték, miért. A válasz meglepő még nekem is: nem voltam itthon. Elutaztam. Talán ismered az érzést, amikor az oviba rohanva, teregetés közben, vagy a boltban miközben a kosarat rugdosod előre a sorban bevillan egy kép előző életedből, amikor a világ egy pontján a kávédat szürcsölve hajoltál az útikönyv fölé újabb felfedezni való célpontot keresve. És sütött a nap, a hajadat fújta a szél. A legokosabb amit tehetsz, ha ezt a látomást gyorsan elűzöd és a napi teendőidre koncentrálsz. És a friss kiflinek örülsz és a játszótéri napsütésnek. Ezt teszem én is lassan hat éve. De most - és ahogy illik: Köszönöm Édesanyámnak, a családnak és a barátaimnak! - megszökhettem pár napra egy jó kis csajos, szabad, röhögős, kávézós, nézegetős kiszellőzésre Barcelonába. Nem először jártam ott, de továbbra is a kedvenc városom marad! És most itthon is, mintha szebb lenne a játszótér és kerekebb a kakaós csiga.
Eszter
2009.05.24 16:59:36
Hú ez tényleg jó lehetett. Kár hogy csak ritkán jut lehetőség ilyen jó kis kikapcsolódásra, ugye?
krisztallit
2009.05.24 19:50:19
No, akkor klassz figurkákra számíthatunk a közeljövőben. Ez aztán igazi feltöltődés lehetett!!!
panyizsuzsi
2009.05.28 21:51:08
Én azért nem kérdeztem, hogy hol vagy, mert tudtam. A képek nagyon jók!